Az alaptörténetet biztos mindenki ismeri, nem is annyira izgalmas, a lényeg az, hogy az alapanyagok jelentős részét az üzemeltetők termelik, így ez a faktor mondhatni hibátlan.
Rögtön a bejáratnál rendelni és fizetni kell, ez nyilván a helyszínből adódó óvatosság, hiszen nem lehet egyszerű a nyári forróságban a nem fizető vendégek után rohangászni. A rendelés gyorsan megy, a barátságos és profi személyzet tanácsait követve néhány perc alatt a kertben ülünk. Raklapból tákolt fotelek, innen-onnan összeválogatott kerti bútorok, kicsit romkocsmás hangulat.
De az ételek. A meggylevesnél mindjárt rájön az ember, hogy itt bizony nem viccelnek. Se lisztes habarás, se műanyag tejszínhab, viszont speciális meggy, valami fantasztikus. A lecsós kacsasült szintén telitalálat, a zöldségek frissek (mondjuk nyáron ez nem lehet gond), az ízek eltalált kompozíciót alkotnak.
Hasonlóképp a marhánál, amely mellett a névadó malackrumplikat is megcsodálhatjuk. Azért ez a nevük, mert a magyar parasztok (így saját felmenőim is) ezeket a centi-két centi átmérőjű krumplikat mindig a disznóknak adták, mert nehéz vele dolgozni. Viszont isteni finom, méltó párja a tökéletesen elkészített marhaszeletnek.
Ezt követte a lepénynek hívott lepény (a tésztája inkább lepény, látványra egyértelműen pizza), amin a kecskesajt alaposan megszaladt, így már csak az ínyenc felnőttek örülhetnek neki, a gyerekeket elriasztja a kecskesajt markáns ízvilága.
Szóval teljes mértékben működik a Malackrumpli, mi biztosan megyünk még, de az igazsághoz tartozik, hogy az árak eléggé a prémium kategóriához szokott vendégeket célozzák. Ha három fő tizennégyezret költ valahol, akkor az már nem street food kategória.
A személyzetet szintén nagy dícséret illeti, könnyedén, rugalmasan, profi módon dolgoztak mindvégig.
Értékelje az éttermet!
Kérjük, lépjen be a hozzászóláshoz!
Hozzászólás vendégként