Zalakaros amúgy is egy jól sétálható hely: csendes, kevésbé forgalmas, biztonságos. Miután a fürdőben egész nap pihentünk, kimondottan üdítő gyalog felfedezni a környéket. A téren egymás mellett több kisebb étterem, pizzéria, pecsenyesütő is található. Az egyik a Rigó, és mellette van még egy Rigó, talán a Kicsi Rigó. Azt gondoltam, hogy a tulajdonosi kör megegyezik legalább részben, de kiderült, hogy szó sincs erről, a két hely teljesen más. Tehát, ez a Rigó az a Rigó, ahol az étterem közepén egy hatalmas fa töri át a mennyezetet és alatta egy kitömött őzike figyeli a vendégeket. Itt el is érkeztünk a hely számomra legnagyobb, és egyben talán egyetlen hibájához. Nem, én nagyon nem bírom, ha kitömött állatok néznek velem farkasszemet vacsoránál. Akkor meg főleg, ha még közlik is, hogy valami vegyszerrel kezelték, így mossam meg a gyerek kezét, aki persze nem bírta ki fizikai kontaktus nélkül. Ha azonban Bambit kizárjuk a tudatunkból, akkor egy nagyon szerethető helyet fedezhetünk fel. Azok közé az éttermek közé tartozik, ahol az élmény jelentős részét a felszolgálók (és egyben a tulajdonos) humora, közvetlensége adja, akik már az első alkalommal nagyjából törzsvendégként köszöntenek, ha pedig legalább háromszor visszatérünk, akkor jóformán az előző rendelésünkre is emlékeznek. Hatalmas a pörgés, előfordult már, hogy egy-egy hosszúhétvégés roham alatt, foglalás híján kint rekedtünk(pontosabban, kint lett volna még hely, de október vége lévén, az már nekem nem fért bele a hidegtűrésembe). Az étterem egy fedett és egy nyitott helyiségből áll, utóbbi télen is üzemel, plédekkel takarva forralt borozhatunk itt.
Az ételek tálalása átlagos, de bőséges és ízletes fogásokat találunk az étlapon. Az elkészítésük egyszerű, túl sok csavart és extrát nem használnak, de ár érték arányban teljesen megfelelnek a zalakarosi színvonalnak. Plusz pont, hogy vadételekből bő a választék, és az elkészítése sem marad el a többitől. Az étlap nagyon hosszú, ez egyrészt előny, mert nincs ember, aki ne találna valami fogára valót, másrészt én jobban kedvelem a rövidebb és kicsit szofisztikáltabb étlapot, inkább minőség, mint mennyiségorientált vagyok. A ragulevesek kiadósak, telt, finom ízeik vannak. A főételek között mind a fitnesz vonal, mind a nehezebb ételek kedvelői találhatnak számtalan variációt. A dödölle után kiadós egészségügyi sétát javaslok, hatalmas adag, kívül roppan, belül krémes, kihagyhatatlan.
A palacsinták frissen készülnek, a csirkemellen kívül ez a másik gyengém: a mikrózott palacsinta, forró töltelékkel és száraz szélekkel megbocsáthatatlan, de ilyesmivel itt soha nem találkoztunk még. Sőt, egyik kedvenc desszertünk a túrós palacsinta vaníliaöntettel, amit üdítően feldob az ananász, amivel tálalják.
A pizzák szintén ízletesek, gazdagon borítva érkeznek, elvitelre is rendelhetők.
A borválasztékban üdvözlendő, hogy a közeli pincészet termékeit is fogyaszthatjuk, majd hazafelé akár meg is állhatunk vásárlni belőlük.
Nem véletlen tehát, hogy a hely nagy népszerűségnek örvend. Mind a helyiek, mind a turisták keresik és szeretik azt a fesztelen légkört, kirobbanó jóhangulatot, amit az összeszokott gárda teremt. A hely nem akar fine dining lenni, erre itt kereslet nem is lenne, de csalódottan innen nem fogunk felállni.
Értékelje az éttermet!
Kérjük, lépjen be a hozzászóláshoz!
Hozzászólás vendégként