Nagyon sok változáson ment át az elmúlt kb 20 évben is. Az 1900-as években sikeresen működött, a nagyforgalmú város gasztronómiai központja volt, bohém mulatozások helyszíne. Nem egy, ma is sikeres és szakmai alázattal teli vendéglátós tanulta itt a szakmát. Az 1900-as évek végére a fénye megkopott, a színvonala visszaesett, félő volt, hogy a mélyrepülést nehéz lesz megszakítani. Szerencsére, ahogy a Vár fejlődött, úgy ide is visszatért élet. Külsőre tökéletesen rendben van: hangulatos, úgy hozza a régies, magyaros formákat, hogy nem válik giccses retro vagy kommersz gulasch-tschardaszerű hellyé. A kerthelyisége egy fedett és egy udvari részből áll, így nagy meglepetés egy nyári zivatar idején sem ér. Az pedig még így november végén is belátható, hogy a diófák alatt kortyolni a házi málnaszörpöt, miközben felettünk lobognak a vár zászlói, az megfizethetetlen. Családos lévén, örömmel tapasztaltam, hogy itt a gyerekek nem megtűrt kategória: a kerthelyiségben fedett játszóterecske várja a kicsiket, bent egy vár makettjével lehet játszani, kardokkal, figurákkal, de a legfantasztikusabb az volt, amikor láttam, hogy a zenét biztosító, cimbalmon játszó zenész odahívta a kicsiket és szeretettel mutogatta nekik a hangszere működését.
A személyzet úgy van jelen, hogy egy pillanatig nem zavar. Nem haverkodnak, mégis elegánsan, precízen állnak rendelkezésre minden pillanatban. Nem tudtam zavarba hozni őket egyetlen kérdéssel sem. Az is sokat elmond egy helyről, ha nem takargatja a konyháját: egy pillanatig nem éreztem zavart, amikor megkérdeztem, alkalomadtán megnézhetném-e személyesen, hogyan készül a mindig tökéletes csirkemell. Fontos jellemző az is, hogy elég sok emberrel dolgoznak ahhoz, hogy még főidőben is pillanatok alatt érkezzen meg az ebédünk.
Nekem a csirkemell a gyengém. Nagyon nehéz úgy elkészíteni,hogy ne legyen se ízetlen, se túlfűszerezett, ne morzsálódjon a szárazságtól, de fertőzést se kapjak a félvéres baromfitól. Hát, itt tökéletes. Gonosz módon nem tudom megmondani, hányszor rendeltem vagy rendeltettem az asztaltársammal itt natúr csirkemellet, és egyszerűen lenyűgöz, hogy nem tudják elrontani.
Az étlap nem csak külsejében illik tökéletesen a helyhez, de a rajta található ételek is igényességről tanúskodnak. Ugyan az étterem mindenhol magyarosnak titulálja magát, de az ételek közt többféle kímélő fogás várja azokat is, akik nem tudnak vagy szeretnek nehéz ételeket fogyasztani. Zvara Krisztián úgy alkotta meg az étlapot, hogy bármelyik évszakban teljes menüsort választhassunk, kompromisszumok nélkül, de ezen kívül szezonális ételekkel is várják a betérőket. Így, télen most éppen a kocsonya van terítéken. A saláták itt bőségesen kitesznek egy főétkezést, ami tapasztalataim szerint elég ritka. A főételek közül kiemelném a kemencében sült libacombot, aki pedig kihagyja a túrós rétest erdei gyümölcs öntettel, az nem is volt ott igazán soha.
Értékelje az éttermet!
Kérjük, lépjen be a hozzászóláshoz!
Hozzászólás vendégként